Nagybányán áprilisban új szépirodalmi, művészeti, hitéleti folyóira indult, az Erdélyi Féniks, azóta már a harmadik száma is napvilágot látott. Az új lapról nyilatkozott Csoma György, a folyóirat értelmi szerzője, aki Kalcsmányi Sándor és Pusztai János író mellett a lap egyik szerkesztője. Csoma 1978-tól szerkesztette az akkori Bányavidéki Fáklya kulturális rovatát. 1989 decembere óta a sok politika háttérbe szorította a kulturális témát, ezért is érezték, hogy szükség van egy folyóiratra. Nagybányától néhány kilométerre van Misztótfalu, innen indult Misztótfalusi Kis Miklós, az egyetemes magyarság főnixe /patinásabban: fénikse/. Régen terveztek egy sorozatot híre máramarosiakról. Az Erdélyi Féniks első száma Misztótfalusi Kis Miklós, a második Tersánszky Józsi Jenő, a harmadik Németh László életművét taglalja. Az egyházak örömmel fogadták és támogatják a folyóiratot. /Farkas Zoltán: Fényben újjászülető erdélyi féniksmadár. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./
1990. szeptember 22.
Olivier Lustig nyugalmazott ezredes csak Észak-Erdély zsidóságának tragédiájával foglalkozott, állapította meg Vasas Samu, kimondva, hogy az egész magyar nép fasiszta volt, a román nép ellenben mentes maradt a fasiszta fertőzéstől. Valójában a pártlap, a Scinteia 1945. máj. 24-i és aug. 4-i, a Mantuirea 1944. nov. 20-i és 1945. márc. 26-i számai megírták, mi is a valóság. A cernovici főrabbit megkínozták, majd agyonlőtték. Jegában 14 ezer, Toroinet és Radauti megyékben 15 ezer zsidót gyilkoltak meg. Transznisztriába, két megsemmisítő táborba deportáltak 108 ezer zsidót, ahol közülük 64 556-an meghaltak. Bukovinából 58 ezer zsidót vittek el, akik közül csak 12 ezren tértek vissza, Odesszában 30 ezer, Bagdanoviza táborában 50 ezer, Galacon 70 ezer, Cetatea Alban 10 ezer embert öltek meg, Virjuleni és Marculesti táboraiban 24 ezren haltak éhen. Összesen tehát 323 000 zsidót öltek meg. Lustignak elkerülte a figyelmét az, hogy erről a tragédiáról Romániában háromkötetes Fekete könyvet állítottak össze 1946-ban. Igaz, hogy később zárolták ezt az összefoglalót. - Raoul Sorban a hetvenes években Kós Károly lefasisztázásával keltett feltűnést. Festő volt, művelődéstörténész, most pedig felcsapott történésznek, megjelent művében /Fantasma imperiului Ungar si Casa Europei/ revizionistaként szerepel Szabó T. Attila nyelvtudós, Herepei János, de Németh László, Sütő András és Balassa Iván, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke is. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./ Raul Sorban akinek jelleme, viselt dolgai ismertek most egy könyvvel jelentkezett: Fantasma imperului ungar si Casa Europei, Bucuresti, 1990. A szerző munkája függelékében adott egy felsorolást: "Erdélyről és a romániai magyarokról szóló revizionista és hungarista könyvek nem teljes listája". Sorban revizionistának kiáltotta ki Cseh Gusztáv metszeteit erdélyi személyiségekről, Kányádi Sándor verseit az év hónapjairól vagy Szabó T. Attilának a helynevekkel foglalkozó művét. A szerző a hungarizmust az összmagyarság, a mindenkori magyar állam vezéreszméjévé tette: "A Magyar Birodalom fantomja ma áthatja a magyar politika minden munkatervét." Könyvében Klapka György, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Tisza Kálmán, Jókai Mór, Kós Károly és mások egy-egy kijelentésük miatt hungaristrák lettek. /Balázs Sándor: Cérnára fűzött rögeszme. = A Hét (Bukarest), szept. 27./
1991. április 6.
Németh László emléknapot rendezett Nagybányán, április 6-án a nagybányai RMDSZ és a református egyház, a város nagy szülöttje, az író születésének 90. évfordulóján, felavatták a Németh László-emléktáblát. A szülőház már nincs meg, ezért az emléktáblát a református templom előcsarnokában állították fel. /Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), ápr. 3., Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13-14./
1991. szeptember 25.
Cs. Gyimesi Éva Himnusz a kisebbséghez címmel kifejtette, hogy elfogadja a kisebbségi megnevezést, fő az, hogy véleménye mássága számon tartassék. Németh Lászlót idézte: "A kisebbség joga az élethez az, hogy különb." Cs. Gyimesi Éva elvetette a társnemzet kifejezést. /Magyar Hírlapból átvette: Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), szept. 25./
1993. július 3.
Sütő András nyilatkozott abból az alkalomból, hogy a Nemzeti Színház művészei júl. 8-án a Gyulai Várszínházban mutatják be Az ugató madár című drámáját. Nemrégiben orvtámadás érte egész családját, ismeretlen tettesek meg akarták mérgezni őket. Otthona tetejére pedig két mázsa követ zúdítottak, a kövek tönkretették a tetőzetet. A Magyar Írószövetség és a Magyar Művészeti Akadémia Sütő Andrást Nobel-díjra terjesztette fel. Erről a hírről Sütő András megjegyezte, nagyon sajnálja, hogy a magyar irodalomból Németh László és Illyés Gyula nem kapta meg a Nobel-díjat. /Lőcsei Gabriella: A kényszerűségnek kínja és gyakorisága. = Magyar Nemzet, júl. 3./
1993. szeptember 11.
A bukaresti egyetemen működik a Hungarológia Tanszék. Közzétették témajavaslatukat a magyar irodalmi felvételi vizsgára. A felsorolásból hiányzik Berzsenyi Dániel. Kölcsey Ferenc, Illyés Gyula, Németh László és Tamási Áron. És történik mindez 1993-bna, amikor már nincs diktatúra. A Ceausescu-diktatúra idején tanulhatták az érettségiző diákok Németh Lászlót, Illyés Gyulát és Tamási Áront, egészen addig, amíg egy román professzor ki nem tiltatta a tankönyvekből Kós Károlyt és Illyés Gyulát. Ez a diszkriminatív témajavaslat precedensként szolgálhat a készülő új tankönyvek szerzői számára. Mindez veszélyeztetheti a nemzeti szellemű irodalmi nevelést. Izsák József irodalomtörténész megállapította, hogy ilyenféle törekvés már évek óta érvényesül a felső szintű irodalomoktatásban, mely bizonyos modern irodalomtörténeti vizsgálati módszerek ürügyén feltűnően hajlik az anacionális szellemű műelemzésre, sőt értékrendek felállítására. Izsák maga is élt a modern irodalomkutatás elemzési eredményeivel Illyés Gyuláról írott monográfiájában, ezek azonban nem jelenthetik a nemzeti tartalmak, értéke, eszmék nihilizálását. Kölcsey Ferenc, Illyés Gyula, Németh László olyan mértékben voltak nemzetiek, mint európaiak, nem voltak nacionalisták. /Izsák József: Ez lenne a hungarológia? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./
1993. október 12.
Pomogáts Béla nemrég negyven érettségizett erdélyi magyar fiatallal beszélgetett. Kiderült, hogy közülük csak egyetlen fiatal olvasott Németh Lászlótól, ugyancsak egyetlen Illyés Gyulától, ketten Nyírő Józseftől és öten Sütő Andrástól. Meg kellene oldani, hogy a magyar irodalom legfontosabb alkotásai nagy példányszámban és olcsón eljussanak a kisebbségi magyarsághoz. /Pomogáts Béla: Olvasáskultúra. = Magyar Nemzet, okt. 12./
1994. március 14.
Sütő András nyilatkozatában kifejtette: "Nemzeti létünkben bujdokolunk." Németh László tejtestvériség gondolata változatlanul időszerű. "A véres konfliktusok a megoldatlan nemzeti kérdések következményei." A Trianon-szindróma az az idegi, lelki nyomás, amely a magyarság létezését immár hetven esztendeje meghatározza, ennek enyhítése a környező népekkel való együttműködésben oldható meg. Sajnos, most még ezekben az országokban vad, nacionalista erők garázdálkodnak. - A magyarság menekülése nem állt meg, törvényesített formában sokkal könnyebben hagyhatják el az emberek szülőföldjüket. A legfőbb törekvés az asszimiláció. "A szétszórtan élő magyarságot valamiképpen vissza kell vezetni a magyar nemzet élő, eleven áramkörébe, a nemzeti kultúrába. Az anyaországnak gyakorlati bel- és külpolitikával kell szolgálni a nemzeti kisebbségi sorsra jutott magyar közösségek ügyét. - "Ahhoz, hogy a szellemi égboltot fölhúzzuk, felmérhetetlenül segítséget adott a Duna Televízió." - A román kultúrpolitika fasisztoid jelleget kapott, minden más nép nemzeti történelmét fumigálta és önmagát heroizálta. "Ezzel egy időben, a magyar, lágy diktatúra keretei között az egészséges nemzeti tudat elfojtása volt az egyik legfőbb kultúrpolitikai törekvés." /Magyar Nemzet, márc. 14./
1995. március 21.
Nagybányán a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület márc. 4-i ülését Németh Lászlónak szentelte, emlékezve a város nagy fia, Németh László halálának 20. évfordulójára. Fábián Ernő méltatásában az író munkássága egy XX. századi Széchenyi Istvánként került a hallgatóság tudatába. Az ülésen szó esett az 1993-ban átadott, a városban levő, több mint 11 ezer kötetet tartalmazó Németh László Könyvtárról is. Az EMKE-füzetek soron következő 5-6. kettős száma: In memoriam Németh László. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./
1995. augusztus 4.
Az Értelmiség`95 szegedi nemzetközi nyári egyetemről számolt be Kötő József, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, aki részt vett a rendezvényen. 1990 óta határon túli magyarok is megjelennek ezen a nyári egyetemen, melynek idén Kultúra és/vagy üzlet volt a címe. Bemutatták a Kárpát-medence valamennyi régiójában a magyarság helyzetét, így a kisebbségi magyar közművelődés állapotát. Az anyaországi segítség mértéke a költségvetésnek mindössze 67 ezreléke. Kántor Lajos előadásában /Útban a többség felé/ az önrevízió igényével összefoglalta az elmúlt 75 év kisebbségi politikusai, elsősorban Krenner Miklós és Németh László munkái alapján azokat az elgondolásokat, amelyek eredményesen szervezhetik a nemzeti közösségeket és segítenek a megmaradást szolgáló módszerek kidolgozásában. Az erdélyiek beszámoltak a népfőiskolai rendszerről. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./ A nyári egyetem résztvevői júl. 28-án nyilatkozatot adtak közre, amelyben szolidaritásukat fejezik ki a kárpát-medencei, az anyaország határain kívül élő magyarsággal, mindazokkal, akiket az elnemzetlenítő, beolvasztó politika újabb súlyos támadása fenyeget az iskolarendszer, a magyar nyelv oktatása és használata, a kisebbségi kultúra terén. A Szlovákiában és Romániában hozott legújabb tanügyi és nyelvtörvények a magyar nyelv teljes elsorvasztására irányulnak, a nyilatkozat elítéli ezeket és nyelvhasználati demokráciát követel a Kárpát-medencében. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), aug. 1., 586. sz./
1995. augusztus 4.
Az Értelmiség`95 szegedi nemzetközi nyári egyetemről számolt be Kötő József, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, aki részt vett a rendezvényen. 1990 óta határon túli magyarok is megjelennek ezen a nyári egyetemen, melynek idén Kultúra és/vagy üzlet volt a címe. Bemutatták a Kárpát-medence valamennyi régiójában a magyarság helyzetét, így a kisebbségi magyar közművelődés állapotát. Az anyaországi segítség mértéke a költségvetésnek mindössze 67 ezreléke. Kántor Lajos előadásában /Útban a többség felé/ az önrevízió igényével összefoglalta az elmúlt 75 év kisebbségi politikusai, elsősorban Krenner Miklós és Németh László munkái alapján azokat az elgondolásokat, amelyek eredményesen szervezhetik a nemzeti közösségeket és segítenek a megmaradást szolgáló módszerek kidolgozásában. Az erdélyiek beszámoltak a népfőiskolai rendszerről. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./ A nyári egyetem résztvevői júl. 28-án nyilatkozatot adtak közre, amelyben szolidaritásukat fejezik ki a kárpát-medencei, az anyaország határain kívül élő magyarsággal, mindazokkal, akiket az elnemzetlenítő, beolvasztó politika újabb súlyos támadása fenyeget az iskolarendszer, a magyar nyelv oktatása és használata, a kisebbségi kultúra terén. A Szlovákiában és Romániában hozott legújabb tanügyi és nyelvtörvények a magyar nyelv teljes elsorvasztására irányulnak, a nyilatkozat elítéli ezeket és nyelvhasználati demokráciát követel a Kárpát-medencében. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), aug. 1., 586. sz./
1995. november 2.
A Bethlen Gábor Alapítvány nov. 2-án tizedik alkalommal ítélte oda jeles közép-európai személyiségeknek a Bethlen Gábor-díjat, melyet ezúttal Kiss Ferenc budapesti irodalomtörténésznek, Lászlóffy Aladár kolozsvári költőnek és a Dél-Tirolban, Bozenben élő dr. Christoph Pan professzornak, a FUEV elnökének adományoztak. A Bethlen Gábor Alapítvány gondolatát Illyés Gyula vetette fel 1979-ben, amikor Magyarországban jogi személyként még egyetlen alapítvány sem létezett, emlékezett a kezdetre Márton János, az alapítvány kuratóriumának elnöke. 1979-ben Illyés kezdeményezésére hatvanöt író, tudós, művész, orvos, mezőgazdász határozta el az alapítvány létrehozását, amelyhez hamarosan huszonegy közéleti személyiség csatlakozott. A jóváhagyásra azonban évekig kellett várni, az engedély csak 1985-ben született meg, ekkor megalakult a kuratórium, tagjai voltak: Juhász Gyula történész, Király Tibor jogász, Kiss Ferenc irodalomtörténész, Szabó Sándor orvos, Vekerdi József tudománytörténész, az elnöki tisztet Márton János töltötte be. Később bővült a kuratórium többek között Für Lajossal, Kodolányi Gyulával, az alapítvány titkára Nagy Gáspár. Az induláskor az alapító összeget Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Kodály Zoltánné és Németh Lászlóné ajánlotta fel. Az alapító levél szerint azokat az vállalkozásokat akarták támogatni, "melyek a magyarság történelme során felhalmozott értékeit tudatosítják, hitelesen értelmezik, őrzik és gyarapítják, s amelyek e térség népeinek megbékélését elősegíthetik." Az eddig díjazott harmincnégy személyből mindössze hat magyar állampolgár. A külföldi díjazottak kétharmada határokon kívül élő magyar kisebbségi. Az első díjat 1986-ban Domokos Pál Péter kapta, aki a moldvai csángók kutatásában alkotott maradandót, Szabó T. Attila kolozsvári nyelvészprofesszor, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár összeállítója posztumusz díjazott. Díjazott volt még többek között Sütő András marosvásárhelyi, Dobos László, Turczel Lajos, Koncsol László pozsonyi, Borbándi Gyula németországi író, Szőcs Géza kolozsvári és Sulyok Vince oslói költő. A határon túli magyar politikusok közül megkapta a díjat az erdélyi Király Károly, a felvidéki Duray Miklós és Janics Kálmán, a könyvkiadók közül Püski Sándor, illetve a németországi Molnár János. A nem magyar díjazottak között van Marius Tabacu kolozsvári román műfordító. - Az alapítvány más díjakat is kiad, így a Márton Áron-díjat, melyet eddig 23 személy, illetve 24 szervezet vehetett át. 1990 óta létezik a Tamási Áron-díj, ezt eddig többek között Dávid Gyula kolozsvári irodalomtörténész, a vajdasági hertelendyfalvi Tamási Áron Székely-Magyar Egyesület, Marosi Ildikó marosvásárhelyi irodalomtörténész vehette át. A dr. Menzel Katalin orvosi ösztöndíjat eddig közel száz, határokon túlról érkezett magyar orvostanhallgató kapta, akik továbbképzésre érkeznek. /Magyar Nemzet, nov. 3./
1996. június 19.
A kolozsvári román irodalmi hetilap, a Tribuna most megjelent 20. számát a román-magyar kulturális kapcsolatoknak szentelte. Cseke Péter - akinek segítségével készült az egész lapszám - a nemrég elhunyt Kiss Jenő költő balladafordításait méltatta. A költő több évtizedes munkával a román folklór gyöngyszemeit tette hozzáférhetővé a magyar olvasók számára. Hasonló hídépítő munkát végzett a kitűnő román műfordító, Gelu Pateanu is. Gáll Ernő a román-magyar kulturális kapcsolatok hátterét vázolta fel, Kántor Lajos Renner Miklós /Spectator/ és Németh László munkásságát hozta fel példának, Ioan Muslea a Korunk Cumpana-antológiáját ismertette, Dávid Gyula az erdélyi magyar könyvkiadás gondjait taglalta, Gábor Dénes /Dionise Gábor néven/ a Művelődésnek és mellékletének, a Könyvesháznak szentelt tanulmányt, Ioan Aurel Pop, az Erdély-kutató Intézet igazgatója nyilatkozott, bemutatták Andrei Plesu lapja, a Dilema autonómia-változatokat bemutató különszámát. A Tribunának ezt a számát Kusztos Endre szénrajzai illusztrálják. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 19., Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./
1996. szeptember 25.
Katona Ádámnak szept. 6-án, Budapesten, a Kossuth téren, a Bocskai Szövetség által rendezett ellenzéki nagygyűlésen elmondott beszédének szövegét közölte a hetilap. "Most, amikor a rossz alapszerződés miatt az erdélyi magyarság rendkívül nehéz helyzetbe került - melyhez hasonlót csak a két békeszerződés, békediktátum, Trianon meg Párizs után értünk - , valamennyien összefogunk. Azt szeretnők, hogy ebben a szegény kis Magyarországon is ez történjék." "És azt szeretnők, hogy Németh Lászlónak az az igazsága, melyet 1938-ban fogalmazott meg, miszerint a magyar magyarok nemcsak a Kárpát-medencében, hanem Magyarország határain belül is immár évszázadok óta ?kisebbségben? élnek - örökké időszerűtlen legyen. Mindehhez pedig az kell, hogy túltegyük magunkat a különböző ideológiák okozta ellentéteken, persze két rokon ideológiát kivéve: a fasizmust és a kommunizmust!" "...sem az egyik, sem a másik szélsőség nem való nekünk, keresztény magyaroknak." /Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 25. 30. p./
1997. június 12.
Szegeden márciusban Regionalizmus és kultúra címmel országos tudományos konferenciát rendeztek, amelyre előadóként meghívták Romániából Kelemen Hunor művelődési államtitkárt és Kötő Józsefet, az RMDSZ alelnökét is. Az elhangzott előadások rövidített változatát olvashatjuk a hetilapban. Kelemen Hunor Integráció és együttműködés című előadásában hangsúlyozta, hogy az integrációs folyamatok átértékelik a nemzetállamok szerepét, ezzel egyidejűleg felértékelődik a regionális együttműködés jelentősége. A "bezárkózás a nemzeti kultúrákba, a párbeszéd visszautasítása vagy mímelése a huszadik századvégi tendenciákkal teljesen összeegyeztethetetlen." A provincializmus egyik következménye a helyi kulturális hierarchia torz kialakulása. Így "a helyi guruk, mesterek és zsenik az általuk létrehozott vagy képviselt értékeknél aránytalanul nagyobb értékkel bírnak, A romániai magyar írók számára például roppant fontos, hogy jelen legyenek a nemzeti irodalom mezejében." Kötő József A hely szelleme címen Németh Lászlót idézte, aki 1932-ben írta, hogy "itt élünk egy sorsközösségben, egymásról mit sem tudva. Igazán itt az ideje, hogy megismerjük tejtestvéreinket..." Hogyan építsük kultúránkat? "Az önfeladás,a gyökértelenség alternatíváját vagy a konzervativizmus, a hagyományosság bástyája mögé zárkózva a jövőtlenséget válasszuk? Úgy gondolom, van egy harmadik lehetőség is, az a regionális kultúrák és az egyetemesség ötvözése." Cs. Szabó László fogalmazta meg a tennivalókat a kultúraépítésben, hogy elkerülessük az önfeladást vagy a jövőtlen bezárkózást: "Két irányú teljes nyitottságot a civilizált Nyugat és saját népünk mély rétegei felé." Kötő József továbbgondolja a helyzetet: "Hajlamos vagyok azt mondani, hogy a nagyobb veszély pillanatnyilag saját értékeink lebecsülése. Holott, ha a magyar nemzetkarakterológiának volt és van megtartó ereje, akkor az kulturális értékteremtő képessége." - A magyar-magyar, anyaországi támogatásokról szólva, úgy gondolom, kialakult az a rendszer az Illyés Közalapítványon, az MKM Közművelődési-, Oktatási-, Könyv-, Színházi-, Ösztöndíj Tanácsain keresztül, amely képes lehet az önazonosság megőrzését segíteni, csak biztosítani kell számára a megfelelő költségvetési kereteket. /A Hét (Bukarest), jún. 12./
1997. október 26.
Több évi kérvényezés után végre engedélyezték Nagybányán a magyar V-XII. osztályos középiskola létrehozását. Az új középiskola a város nagy szülötte, Németh László nevét veszi fel. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 25./
1998. április 18.
Ápr. 18-án kopjafaállítással emlékeztek a három éve elhunyt Gelu Pateanu román költőre, műfordítóra Budapesten, a Farkasréti temetőben. Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke rámutatott: Jókai, Mikes, Móricz, Petőfi, Ady, Kányádi műveinek román nyelvre ültetésével azon munkálkodott, hogy megismertesse, elfogadtassa egymással a két nép kultúráját, történelmét. Ezért Pateanu azt is vállalta, hogy szülőföldjéről saját népének képviselői örökre elűzzék. Toró Tibor temesvári professzor elmondta: Pateanu volt az egyetlen román költő, aki lefordította nemzete nyelvére a magyar himnuszt. /Főhajtás a műfordítónak. = Bihari Napló (Nagyvárad), ápr. 21./ Pateanu 1925-ben született Kolozsvárott. Több mint félszáz magyar művet fordított román nyelvre, egyebek mellett Mikes Kelemen Törökországi leveleit, Németh László Iszony című regényét, Örkény István Macskajátékát. A művész a hetvenes évek elejétől tíz éven át élt Magyarországon, A Hét című hetilap szerkesztőségében dolgozott. 1990-ben az emlékezetes marosvásárhelyi események után politikai okok miatt ismét hazánkban lelt otthonra. Hetvenéves korában bekövetkezett haláláig a miskolci és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanított. /MTI/
1998. június 17.
Egy holland alapítvány tagjai 22 tonnás kamionnal hoztak adományt: Nagybányára az elmúlt évben újraindult magyar iskolának, a Németh László Középiskolának hét számítógépet, Sárosmagyarberkeszre iskolai-óvodai felszerelést, azonkívül a hollandok három heti munkával felújították ebben a faluban az iskolát, beszerelték a vízhálózatot, Magyarláposra tűzoltó autót, Felsőbányára és Nagybányára a kórházba ágyneműt és orvosi szereket hoztak, továbbá Kolozsvárra, egy hallássérült gyermekekkel foglalkozó iskolába felszerelést. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./
1998. augusztus 18.
Fehéregyházán a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület minden évben július utolsó vasárnapján emlékezik Petőfire. Idén júl. 26-án tartották meg az ünnepséget, melyen jelen volt Fehéregyháza testvérvárosának, Kiskunfélegyházának küldöttsége, de eljöttek Kecskemét, Barót, Székelyudvarhely, valamint az RMDSZ és az EMKE képviselői is. Gábor Dénes, az egyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke mondott beszédet. Petőfi Erdélyt választotta, élete utolsó napján ugyanis feleségének azt írta, hogy Sepsiszentgyörgyöt kinézte lakhelyül. "Minket választott Petőfi", hangzott el Markó beszédében. "Minket, erdélyi magyarokat. Hiszen Petőfi Sándor megfutamodhatott volna, menekülhetett volna, neki nem volt kötelessége abban a csatában jelen lenni, s ezzel a választással utódokat is választott magának: mi vagyunk az őrzői, a legfőbb letéteményesei Petőfi Sándor emlékének és emlékhelyének." Petőfire emlékezett Dávid Gyula, az EMKE elnöke és Szabó György Pál, az EMKE Maros megyei elnöke, aki kifejtette, hogy a Németh László-i "minőség forradalmának" végbe kell mennie Erdélyben is, a tehetséggondozásban, hogy felváltsa a trianoni tragédiát követő önpusztítást, amelynek következtében "fogyunk, beolvadunk, szórványosodunk és széledünk". Két kiadvány is köszöntötte az eseményt: megjelent Petőfi Sándor Összes műveinek kétkötetes kiadása a marosvásárhelyi Mentor és a kolozsvári Polis Kiadó közös gondozásában, ez egyébként a Romániában kiadott harmadik Petőfi-összes. A Fehéregyházi emlékeztető című füzet pedig előkészíti a jövő esztendei nagy ünnepséget. /Balázsi Ildikó: Fehéregyháza. . "Minket választott Petőfi Sándor!". = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 18./
1998. szeptember 14.
Szept. 14-én megnyitotta kapuit Nagybányán a Németh László Elméleti Líceum. A város magyar lakosságának régi vágya volt, hogy újra legyen magyar középiskolája. Nagybányán 1955-től 1959-ig volt magyar középiskola, akkor megszüntették és az iskolát beolvasztották a románba. A felújított épület előcsarnokában Németh László műveiből összeállított kiállítás fogadta az érkezőket. Az ünnepségen a Teleki Sándor cserkészcsapat tagjai álltak díszsorfalat. Az új középiskola igazgatója, Vida Zoltán beszédében így jellemezte az eseményt: Megszületett az erdélyi magyar középiskolák legifjabb sarja. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke kijelentette, reméli, hogy azok, akik itt kezdik a tanévet, már az önálló magyar egyetemen folytathatják tanulmányaikat. Takács Csaba megdöbbentő adatot ismertetett: amióta 1995-ben a jogkorlátozó tanügyi törvényt elfogadták, 35 ezerrel nőtt azoknak a magyar gyermekeknek a száma, akik románul tanulnak. Takács Csaba figyelmeztetett: meg kell tanulni köszönetet mondani román barátainknak, a kézszorítás nem a megalkuvás, hanem az egyetértés gesztusa. Végül Takács Csaba felolvasta az RMDSZ adománylevelét: az új középiskola könyvtárának felajánlott 5 millió lejről. Az iskolaavatáson megjelent Németh László két lánya, dr. Németh Judit és Lakatosné dr. Németh Ágnes. A beszédek elhangzása után a magyar történelmi egyházak lelkipásztorai megáldották az épületet. /Megnyitotta kapuit a nagybányai Németh László Elméleti Líceum. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), szept. 18. - 595. sz./
1999. április 18.
Ápr. 18-án Németh Lászlóra /sz. 1901. ápr. 18./ emlékeztek szülővárosában, Nagybányán. Az íróról elnevezett középiskola szervezte az emlékezést, hagyományteremtő szándékkal, amint Vida Zoltán igazgató elmondta. Az ünnepségen előadások hangzottak el az íróról és jelentős életművéről. /Nomen est omen! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 22./ Nagybányán 1998. szept. 14-én nyílt meg a Németh László Elméleti Líceum, az új magyar középiskola. /Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), 1998. szept. 18. - 595. sz./
1999. május 8.
Április 30-a és május 2-a között Nagybányán, a Németh László Gimnáziumban zajlott le a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő országos szakasza. Huszonhat csapat, közel nyolcvan általános- és középiskolás diák rajtolt a színvonalas vetélkedőn. Dr. Péntek János kolozsvári egyetemi előadótanár, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke köszöntötte a megjelenteket. A résztvevőket városnéző sétára, majd Koltóra vitték. /Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 8., Versenyben az anyanyelvért. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), máj. 7./
1999. május 14.
Horváth Arany Elrabolt méltóság (Tinivár Kiadó Kolozsvár, 1999) című új könyve zömmel rövid írásokat tartalmaz, lírai tárcák, emlékezések, reflexiók, krónikák, kisesszék sorjáznak benne. A szerző nem titkolja példaképeit, hiszen sűrűn hivatkozik Németh Lászlóra. A kötet másik része alatt interjúkat tartalmaz, pontosabban nyolc beszélgetést. A megszólaltatottak között van Fábián Ernő, Sütő András, Király Károly, dr. Czirják Árpád érseki helynök és Tőkés László püspök. /Bölöni Domokos: Horváth Arany szerelmes üzenetei. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 15./
1999. június 4.
Nagybányai magyar pedagógusok tanácskoztak a magyar nyelvű oktatás jelenéről és jövőjéről a helyi Németh László Gimnáziumban. A magyarság elöregedése, az asszimiláció és a továbbtanulási lehetőségek hiánya miatt Máramaros megyében folyamatosan csökken a magyarul tanulók száma, figyelmeztetett Ludescher István RMDSZ-elnök. A megyében a magyar általános iskolások egyharmada, a középiskolások kétharmada román nyelven tanul. /Sok a megválaszolatlan kérdés. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 4./
1999. július 2.
Az utóbbi években a nagybányai magyar tagozatokon a líceumi felvételik első, nyári, szakaszán soha nem tellett két osztálynyira. Az idén a kisérettségi alkalmával vetődött fel igazából, hogy mi lesz annak a több mint 100 diáknak a sorsa, akinek sikerült ugyan a képességi vizsgája, de tudván, hogy a Németh László Líceumban csak 50 helyre lehet felvételizni, eleve nem is próbálkozik meg élni a lehetőséggel. Elkezdődött a harc a beiskolázási terv módosítására. Ez végül sikerült: a 87 felvételizőből, a 83 minimális jegyet elérő tanulóval az idei ősztől három párhuzamos osztály (egy reál és két humán) indulhat, vagyis az eddigi ötvenen kívül, még harminchárom diák tanulhat saját anyanyelvén. /Farkas E. Zoltán: Mit jelent az önálló magyar líceum ? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 2./
1999. november 8.
Nov. 8-án Nagybányára látogatott Alföldi László, kolozsvári magyar főkonzul. Ellátogatott Nagybányán a Németh László Középiskolába, ahol ma már több mint 400 magyar diák tanulhat anyanyelvén. Ekkor érkezett Budapestről Magyar Tudományos Akadémia küldöttsége, élükön Szász Zoltán, az MTA Történeti Intézetének vezetője, velük tartott Berkesi Zoltán, a Nagybányáról kivándorolt sikeres üzletember , aki támogatja hajdani városát, Nagybányát. Az RMDSZ-székházban megtartott találkozón Alföldi László átadta az MTA idei kitüntetettjének Metz József ny. pedagógusnak a Pro Cultura Hungarica díjat. Szász Zoltán, aki valaha Metz József magyar- és történelemtanár tanítványaként éppen Nagybányán "jegyezte el" életét a történelemmel, meleg szavakkal emlékezett a "mester" immár nyolc és fél évtizedet kitöltő tudományos-oktatói-alkotói-kutatói- írói tevékenységéről. Metz József munkásságában a természet, a várostörténet, a helytörténet, a gazdaságtörténet együtt szerepel. A főkonzul útja Koltóra vezetett, ahol a magyar kezdeményezés révén felállított Petőfi-Szendrey bronzszobrot és kastélyban levő Petőfi Sándor Múzeum relikviáit tekintette meg. /Farkas E. Zoltán: Ismerkedő látogatás és elismerő oklevél-átadás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./ A 85 éves Metz József hely- és művelődéstörténész Arad megyében született, 1940 óta él Nagybányán, a helység és környéke történetének kiváló ismerője, művelődési és turisztikai értékeinek kitartó kutatója lett. 1957-ben egyike volt az érmindszenti Ady Endre Emlékház létrehozóinak. 1990 után a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület kiadásában megjelenő EMKE Füzetek kezdeményezője és gondozója. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület 1998-ban Kun Kocsárd Díjjal ismerte el munkásságát. /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 10./
1999. december 3.
András Imre mérnök, az RMDSZ egykori parlamenti képviselője ma a Magyarok Világszövetségének az egyik, az erdélyi régióért felelős alelnöke az MVSZ stratégiaváltásáról beszélt, amely az MVSZ-ben az elmúlt három év során végbement. Az MVSZ kinyilatkoztatta: el kíván távolodni a napi politikától, és egy olyan távlatos nemzetpolitikát kíván képviselni, amelynek erkölcsi és szellemi kereteit az ötvenes évek végén Németh László rajzolta meg. - A nemzet - vállalkozás, ebből indult ki Németh László. Az MVSZ úgy látta, hogy talán kevésbé kultúracentrikus, mint inkább hangsúlyozottabban társadalomközpontú programmal kell előállniuk. /András Imre az MVSZ stratégiaváltásáról. Az új program a nemzet egészének érdekeire figyel. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 3./
2000. január folyamán
A Látó villám-körkérdése: lesz-e a következő évezredben magyar Nobel-díjas? A válaszadók egysíkúak, a mai Élet és Irodalom felfogását tükrözik. Berszán István irodalomkritikus, egyetemi tanár Kolozsvár: figyelembe véve a friss "kanonizációt valószínűleg a Péterek pályázhatnának." Ő Nádas Péterre saccol. Kőbányai János a Múlt és Jövő főszerkesztője, Budapest: Nádas Péter és Konrád György. Balázs Imre költő, a Korunk szerkesztője, Kolozsvár: tippjei Orbán János Dénes és Esterházy Péter körül vannak. Kántor Lajos Mészöly Miklóst és Esterházy Pétert gondolja, de nem tiltakozna Nádas Péter ellen sem. Két évtizeddel ezelőtt még nehezen döntött volna Németh László, Déry Tibor és Illyés Gyula között. Visky András költő /Kolozsvár/ négy nevet említett: Esterházy Péter, Kertész Imre, Krasznahorkai László és Nádas Péter. /A Látó villám-körkérdése. Látó (Marosvásárhely), január/
2000. március 3.
Máriás József emlékezett a 25 évvel ezelőtt, 1975. márc. 3-án elhunyt Németh Lászlóra, Nagybánya nagy szülöttére, felvázolva hatalmas életművét. Nagybányán, a Híd utcai református templomban, ahol a nagy írót megkeresztelték, 1991 /születésének 90. évfordulója/ óta emléktábla őrzi emlékét. /Máriás József: "Elkötelezett én csak az igazsággal szemben voltam." = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), márc. 3. - 671. sz./
2000. március 24.
A Szent-Györgyi Albert Társaság /Szatmárnémeti/ márc. 15-én Máriás József újságírót tüntette ki a társaság emlékplakettjével. Az ünnepelt különösen Németh Lászlóval kapcsolatos kutatásaiért, a katolikus sajtóban közölt írásaiért kapta az elismerést. Máriás József írásainak témája a megmaradás, a magyarságtudat erősítésének szükségessége, a hagyományápolás és a helytörténet. /Laudáció Máriás Jóskának. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), márc. 24. - 674. sz./
